A felekezetköziség nevében a napokban papok, lelkészek és híveik találkoznak és közös alkalmakon vesznek részt a temetôkben elhunyt szeretteikre emlékezve.

Mindenszenteket és Halottak napját minden keresztyén felekezet ünnepelheti, ha mást és mást is gondol róluk egyikük vagy másikuk.

A Reformáció egyházai számára a szent fogalma kiterjed minden hívôre. Ha tehát Mindenszentekrôl beszélünk, az alatt “a szentek egyességét” értjük, ahogy a Hiszekegyben azt megvalljuk. Ez azt jelenti, hogy láthatatlan, de elszakíthatatlan kapocs fûz össze bennünket mindazokkal, akik Úrnak és Megváltónak vallják Jézus Krisztust; éljenek vagy elhunytak volna.

A Hallottak napja esetében tehát mi, protestánsok szintén tisztelettel és szeretettel gondolunk elhunyt szeretteinkre, de hozzájuk nem imádkozunk és nem hiszünk közbenjárásukban. Számunkra egyetlen közbenjáról létezik, az Úr Jézus Krisztus. Vele együtt valljuk, hogy “Ábrahám, Izsák és Jákób Istene nem a halottak Istene”, ezért az elhunytakat nem veszítettük el örökre.

Halálunk nem vége valaminek, hanem kezdete annak az örök boldogságnak, amelyet Isten Fia megszerzett számunkra a kereszten és feltámadása által. Enélkül a hit nélkül halottak vagyunk, ha életjeleket is mutatunk. A Szentlélek bizonyossá tesz bennünket az üdvösség felôl és késszé tesz a szent életre.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC

Comentează și tu acest articol

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.