Történt egyszer, hogy Pergamon királya összeveszett az egyiptomi fáraóval, aki aztán nem szállított neki többé papírusz nádat a Nílus partjáról. A pergamoni király ekkor elhatározta, hogy állatok bôrét használja fel arra, amire eddig a papíruszt. Ez utóbbi nevébôl származik a papír szavunk, míg az elôbbit pergamennek nevezik a származási város nevébôl. Hosszú-hosszú évszázadokon át használták a pergament különbözô dokumentumok megírására. A Bibliát is ilyen anyagra másolták.

Amikor 1592-ben Gutenberg a Szentírást nyomtatta, még mindig pergament alkalmazott, amihez akkoriban 170 borjú bôrére volt szükség, ami 40 Gulden (arany) értékû volt. Korabeli iratokból kikutatható, hogy 1 Gulden 60 Kreuzer-t ért, ami viszont egyenként 240 Pfenning-et képviselt. A Kr. utáni 1500-as években egy cipôt 25-50 Pfenning-ért lehetett kapni Németországban, amig egy font vaj kb. 5 Pfenning árú volt. Ha a mai vaj átlagos árát vesszük, akkor 67 000 amerikai dollár jön ki egy Biblia árának.

Akkor mennyit is ér számunkra a Bibliánk?

Drótos Árpad, református lelkipásztor, NYC

Comentează și tu acest articol

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.