Újra és újra felmerülô probléma az egyházak és a politika kapcsolata. Avagy politizálhat-e a keresztyén ember? A kérdés megválaszolása kapcsán ideiglenesen külön kell választani az egyházat és azok tagjait. Hiszen a keresztyének maguk is adófizetôk lévén, nemhogy politizálhatnak, hanem kötelességük aktív módon részt venni szûkebb és tágabb közösségeik ügyeinek intézésében, ami tulajdonképpen a politizálás. A fogalom mögött a polisz görög szó áll, amely várost jelent. A politizálás ebbôl következôen a város dolgaival való foglalatoskodás. Nem beszélve arról, hogy a politikamentesség is politizálás. A keresztyén ember politizálását az határozza meg gyökeresen, hogy tekintetét nem csak a földi város dolgaira veti, hanem számára sokkal mérvadóbb az Isten városának az ügye.

Azaz – bibliai szóhasználattal – Isten országa vagy a mennyek országa közelsége határozza meg egész életét, így a földi dolgokhoz való viszonyulását is. Az ôsi keresztyén hitvallásnál, “Jézus Krisztus Úr” nem kell politizáltabb politizálás. Az adott korban ez a kijelentés a császárral és a rendszerével szemben fogalmazódott meg. Az egyházról pedig, mint földi intézményrôl, de mint a mennyekbe tekintô közösségrôl azt mondhatjuk, hogy tartózkodnia kell a pártpolitizálástól, mert ezzel elkerülheti a szembenállást a más és más politikai nézetet valló tagjai körében. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Homo Christianus egyben Homo Politicus is.

Drótos Árpád, lelkipásztor, NYC

Comentează și tu acest articol

Acest sit folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.