Merész kijelentés ugyan, mégis megtehetô, hogy a Szentírás legfontosabb sorai közé tartozik az Úri imádság elsô kérése: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved!” Benne van ebben ugyanis mindennek a célja és értelme. Nemcsak az emberi életé vagy a teremtettségé, hanem láthatóké és láthatatlanoké egyaránt. A megváltás szempontjából talán lényegesebbnek tûnik a János 3,16: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” Azonban az ember szabadítása fontos ugyan, de csak egy része a teremtés kihívásainak. Az istendicsôítés, a Szentháromság imádata a legfôbb célja mindennek. Ezért nagyon fontos közelebb jutnunk a Szentháromság titkának megértéséhez. Isten maga jelentette úgy ki magát, mint egy lényegben három személy. Nem három istenünk van tehát, hanem egy, aki Atya, Fiú és Szentlélek, egyenlôképpen Isten.
A Bibliában nem találjuk meg a Szentháromság dogmát, sem annak szó szerinti definicióját. A Szentírás megírása utáni nemzedékeknek jutott az a kiváltság, hogy ezt felismerjék. Sôt, az azt követô generációknak, nekünk magunknak is tisztáznunk kell magunk számára, hogyan és kinek ismerjük meg mennyei Urunkat. Az Ô megismeréséhez vezetô út elsô lépése a saját magunk bûnösségének és veszendô állapotának beismerése. Innen aztán el kell jutnunk annak a belátásához, hogy az önmagában is szeretetközösségként létezô Szentháromság szentnek mondása bekapcsol bennünket abba a nagy imádatba, amely az idôk elôtt, alatt és után is folyik a mennyei trónus elôtt. Nincs nagyobb kiváltság, mint ennek részese lenni.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC