A protestáns felekezeteket szokták azzal vádolni, hogy egyfajta sorsszerûségbe beletörôdve tehetetlenné válnak. Ha ugyanis mindent Isten eleve elrendelô akaratának tartanak, nem hagynak helyet az egyén döntéseinek. Ténylegesen tulajdonítunk a Szentléleknek olyan hatalmat, mely által úgy munkálkodik az emberi lelkekben, hogy késszé váljanak a megtérésre és az Isten felé fordulásra. A Léleknek enélkül a munkája nélkül nem lenne megmenthetô senki sem. Ennek ellenére marad elég tennivalója az egyénnek is, akinek a lelkében ez az isteni beavatkozás végbemegy.

Abonează-te la ȘTIRILE TRANSILVANIEI și pe GOOGLE NEWS

Jézus Krisztus a kovász kapcsán ad útmutatást arra nézve, hogy mi is lenne a feladatunk amellett, hogy át kell adnunk magunkat a Szentlélek átalakító tevékenységének. (Márk 8,15) Megváltónk azt a feladatot tûzi ki elénk, hogy vigyáznunk kell és óvakodnunk! Csak ennyi? – kérdezhetné a saját énje nagyságának mámorától elbódult bûnös. Igen, ennyi. Azonban ez egyáltalán nem kevés. Hiszen azt jelenti, hogy állandóan készenlétben kell lennünk, és ha kell, meg is kell cselekedni, amire a Lélek indít bennünket. Mindig késznek lenni elég megterhelô feladat. Csak úgy lehetséges, ha magunk is kovásszá válunk. Olyan kelesztôkké, akik a jót, a szeretetet és a hitet gerjesztik az ôket körülvevô gonosz, hitetlen és szeretetlen világban. Így jöhet létre Isten és ember között egy olyan együttmunkálkodás, amely a teremtés eredeti tervében benne volt és az új teremtéssel jut tökéletességre.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC

Susține platforma noastră de jurnalism independent printr-o donație:
PATREON
Sau fă o donație direct în contul nostru bancar: RO16BTRLRONCRT0517131201 - Banca Transilvania