Nem olyan régen készítettek egy felmérést amerikai fiatalok körében és megkérdezték tôlük, melyek a legfôbb kritikáik az egyházakkal szemben. Egyik ilyen vád az volt, hogy az istentiszteletek unalmasak. Tényleg lehet unalmas egy alkalom, ha nem figyelnek oda és unalmassá teszik. Ugyanakkor van túlzás is ebben az igényben. A mai fiatalság túlságosan szórakozásra beállított. A gépek, a technikai fejlettség, az anyagi jólét és a társasági média mind a szórakoztatásukat szolgálja. Nekünk azonban, Jézus Krisztus jelenkori tanítványainak vigyáznunk kell, hogy bele ne sodródjunk a világ szórakoztatásra csábító örvényébe!

Abonează-te la ȘTIRILE TRANSILVANIEI și pe GOOGLE NEWS

Az istentisztelet nem a szórakoztatás egyik formája. Az egyháztól nem követelhetünk mulattatást! Rajtunk is múlik, mit hallunk, látunk, tapasztalunk és mennyire érint mélyen bennünket, amit átélünk. Sajnos, még evangéliumi keresztyén körökben is elterjedt az a nézet, hogy oda megyek, ahol valamit “kapok”. Csak az számít, hogy átélek-e valamilyen lelki élményt. Ha igen, maradok; ha nem, továbbállok. Pedig oda kellene mennem, ahová Isten elhívott és küldött. Nem mi választunk vallást és gyülekezetet. Isten küld el valahová bennünket, ahol meg kell állnunk a helyünket. Jóban, rosszban. Lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben van, ha nem tapasztalunk semmit vagy keveset. Isten majd ad megtapasztalást, ha hûségesen ott maradunk és kitartunk, ahová elküldött minket. Maradjunk meg a hitünkben és figyeljünk jól a megtapasztalásokra!

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC

Susține platforma noastră de jurnalism independent printr-o donație:
PATREON
Sau fă o donație direct în contul nostru bancar: RO16BTRLRONCRT0517131201 - Banca Transilvania