Gyermekkorom emlékeibôl tudom mostmár nagyon jól, hogy a kenyérkérdés nyitja a hálaadásban van. Csak úgy oldódik meg a mindennapi betevô problémája, ha az ember azt, amilye van, hálát adva kezeli. Csak így lehetett elég az a két kilós kenyér, amelyet minden nap meg kellett vásárolnunk, hogy hét tagú családunk ne maradjon soha éhen. Az asztali áldás nem maradt el, amikor együtt ültük körül az asztalt.

Abonează-te la ȘTIRILE TRANSILVANIEI și pe GOOGLE NEWS

Ezen módon ugyanis a kevés is lehet elég, míg a többlet vagy a felesleg sem vész kárba. Az evangéliumi kenyérszaporítási történetek végén mindig összeszedték a maradékot. Nem hagyták ott. Nem dobták a szemétbe. Valaki még biztos, azt is elfogyasztotta. Most gondoljunk arra, hogy jóléti társadalmunk hogyan bánik a maradékokkal! Mennyi minden vész kárba nem csak élelembôl, hanem minden másból, amely talán használható lehetne, ha hálaadással élnek vele. Az idônket, az erôinket, a pénzünket, a ruházatunkat, mindenünket hálaadásnak kell alávetnünk. Így élhetünk igazán jó, teljes és boldog életet.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC

Susține platforma noastră de jurnalism independent printr-o donație:
PATREON
Sau fă o donație direct în contul nostru bancar: RO16BTRLRONCRT0517131201 - Banca Transilvania