Jézus Krisztus gyógyításai kapcsán hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy “jajj, szegény néma, sánta vagy leprás, milyen rettenetes lehetett az élete. Milyen jó, hogy mi nem vagyunk ennyire betegek!” Azonban csak úgy értjük meg helyesen a Megváltó szolgálatát, ha rájövünk arra, hogy mi is ugyanolyan elesettek vagyunk, akiknek szükségük van Jézus Krisztus gyógyító érintésére.

Mert a mi fülünk is süket Isten szava meghallására, a mi szánk is néma az Ige továbbadására, a mi lábunk is béna a helyes út követésére és a kezünk sorvadt a jó megcselekvésére. Igazán és sürgôsen szükségünk van Jézus Krisztusra. Halálos betegség rágja testünket-lelkünket: a bûn. Ettôl csak egy szabadítás létezik, mégpedig Isten Fia által.

Itt azonban mégsem álhatunk meg. Ha ugyanis meggyógyultunk a bûn halálos betegségébôl, tovább kell lépnünk egy következô fokozatra! Ezután nekünk magunknak kell áldássá válni és odavezetni az Áldott Orvoshoz azokat, akik valamilyen nyomorúságban szenvednek. Így töltve be teremtés szerinti hivatásunkat, munkatársaivá válva mennyei Urunknak.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC