Egy pohár vizet adni egyszerû jótettnek számít. Élethelyzettôl függôen válhat azonban ez a cselekedet jelentôssé vagy éppen életmentôvé. Mondjuk a sivatagban egy pohár víz hatalmas értéket képvisel. Ott adni valakinek inni, életmentést jelent. Megtévesztô lehet az edény minôsége. A víz víz marad arany serlegben vagy agyag edényben egyaránt. Az íze nem változik. Nehogy azt higgyük tehát, hogy akik értékes pohárból isznak, jobban oltják a szomjukat! Talán éppen az ellenkezôje igaz. A szerényebb körülmények között megkapott alapvetô dolgokat jobban értékeljük és alázatra nevelnek bennünket. Legnagyobb kinccsé azonban a Jézus Krisztus nevében felkínált ital válik, mert ajándékot von maga után. Ajándék annak, aki kapja az italt és ajándékot kap az, aki adja az innivalót.

Erre szól az ígéret a Márk 9,41-ben. Megajándékozást von maga után egy piciny gesztust tenni Jézus Krisztus nevében az övéivel. Bárki teszi azt. Ha bevonjuk az Urat életünk legapróbb megnyílvánulásaiba, akkor mindenki nyertessé válik; az is, aki ad és az is, aki kap. Ez a krisztusi élet titka. Miközben adok, Isten még többet ad nekem vissza. Amikor pedig elfogadok, áldást közvetítek az adakozó számára. Aki Jézus Krisztust teszi az élete középpontjává, nyertes életre számíthat, mindennapjait csodák tarkítják, körülötte gyógyulnak a betegségek, a gyász örömre változik, a veszteség pedig nyereséggé. Csak mindenben hallgassunk Jézus Krisztusra, benne bízzunk és engedelmeskedjük tanításainak!

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC