Nem divatos ma pokolról és kárhozatról beszélni. Nagyon sok prédikátor kerüli a témát. Pedig a Szentírás tanítása világos; az elkárhozottak egy olyan helyre kerülnek, ahol örök szenvedés vár rájuk. Ne ijesztgetésnek vegyük ezt, hanem aminek Jézus Krisztus szánta, figyelmeztetésnek! (Márk 9,43-48) Örök életünk forog kockán. El kell ismerni, hogy nehéz feldolgozni a pokol problematikáját. Hiszen Isten igazságossága és jósága látszólag szembe kerül egymással. Pedig nincs ellentmondás, mert az örökkévalóságban egyeseknek Isten megkegyelmez, másokkal szemben pedig érvényesíti igazságosságát. Semmiképpen nem igazságtalan Isten senkivel sem. A bûn büntetést érdemel. Ezt a büntetést Jézus Krisztus elhordozta a kereszten azokért, akiken Isten megkönyörül és üdvözít. Ki vagyok én vagy te, hogy számon kérjük Istent, miért könyörült ezen és miért nem amazon?

Belelátunk mi az ô szándékaiba? Ismerjük minden tervét? Netalán mi is istenek vagyunk? A lázadó ember sokat képzel magáról, így aztán téves következtetésekre jut. Igenis, van kárhozat, létezik olyan hely, ahol örök szenvedés jut azoknak, akik ellenségeivé lettek a végtelen szentségû mennyei Úrnak. Nincs az a bûntetés, amely erre elégséges lenne Isten Fia áldozatán kívül. Mi a dolgunk tehát? – Legyintsünk és mondjuk azt, hogy hiába minden, Isten úgyis elhatározta…? – Nem, a Teremtô azért alkotott bennünket a képére, hogy vele állandó és szoros kapcsolatban legyünk. Beszéljünk vele! Kérjük kegyelmét és jóindulatát! Közelítsünk hozzá alázatosan és tudakozzuk meg tôle, milyen sorsot szánt nekünk! Ô megmondja és nem hiszem, hogy valakit visszautasítana, aki ôszintén és bûnbánattal közelítene hozzá. Fia áldozata és feltámadása ennek a ténynek a legfôbb bizonyítéka.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC