Erkölcsi kérdésekben nincs vagy-vagy válasz a keresztyén ember számára. Erre figyelmeztet bennünket Soren Kierkegaard, a nagy dán filozófus szinte egész életmûve. Ami nem azt jelenti, hogy akkor a krisztusi ember csak nyugodtan éljen erkölcstelen életet, amint az sokakat megkísért és a legtöbb botránkozás forrása az egyház tagjaival szemben. A szabadság nem válhat szabadossággá! Ugyanez a dilemma merül fel a házassági elválás problematikájában. (Márk 10,1-12) Jézus Krisztus világosan rámutat arra, hogy a házasság intézményét maga Isten hozta létre, amelyben egy férfi és egy nô szeretetközösségben eggyé lesz. Többé ôket senki szét nem választhatja. A bûn azonban mindent tönkretesz. Ez az alaptermészete. Amit az Isten jónak teremtett, azt a gonoszság elrontja és bajok forrásává teszi. A bûnre egyetlen orvosság van, a megbocsájtás.
Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a házastársi közösségen belül az egyik félnek mindent el kell tûrnie; a megaláztatást, a szóbeli, esetleg tetleges bántalmazást vagy a nélkülözést. Ha igaz az, hogy “jobb házasságban élni, mint égni” (1 Korinthus 7,9), akkor a fonákja is az: jobb házasságon kívül élni, mint égni. Mindez azonban csak a szívünk keménysége miatt van. Látjuk tehát, miért nem lehet törvényekkel lefedni minden élethelyzetet. Mindenkinek a személyisége, adottságai és körülményei mások és mások. Nincs két egyforma párkapcsolat. Minden házasság ismer megpróbáltatásokat. Nincs azonban olyan nehézség, amelyben ne számíthatnánk Isten segítségére. Ô azért is enged bennünket próbákat megélni, hogy még jobban magához ölelhessen. Mennyei Atyánk meg akarja mutatni, hogy mennyire szeret bennünket még akkor is, ha mi kemény szívûek vagyunk, de hozzá fordulunk segítségért. Soha nem vesz el tôlünk semmit, ami helyett ne adna még nagyobbat; végsô soron Önmagát, Fiában, Jézus Krisztusban. Szentlelkével pedig lecsillapítja lelkünk háborgásait és enyhít szívünk keménységén.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC