Eléggé összetett fogalom a gazdagság. Hiszen lehet sokféleképpen gazdagnak lenni. Jézus Krisztus szerint legjobb a lelki gazdagság (Máté 5,3), ami nem zárja ki az anyagiakban való bôvölködést. Nem magával az anyagi javak birtoklásával van ugyanis baj, hanem az ahhoz való viszonyúlásunkkal. (1 Timóteus 6,10) A gazdagság kapcsán az a legnagyobb kérdés, hogy mit tekintünk fontosabbnak? Azt, amit birtoklunk vagy hálaadással tekintünk mindarra, amink van és fontosabbnak tartjuk azt, Aki lehetôvé tette a birtoklásunkat?
Csak a buta hiszi azt, hogy amilye van, a saját erejébôl és képességei folytán az övé. Lehetnek bármilyen tálentumaink, ha az nem jár együtt Isten áldásával, nem lesz semmi következménye. A gazdag ifjúval való találkozásról szóló történetben (Márk 10,17-27) Jézus Krisztus egészen odáig megy, hogy kijelenti: “Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!” Amikor ezt meghallják, sokan fellélegeznek: “Akkor jól van, mert én aztán nem vagyok gazdag!” Minden gazdagnál van ugyanis még gazdagabb. A gazdag embert arról ismerik meg leginkább, hogy elégedetlen. Még többet szeretne. Ezért kell, hogy a lelki értékekkel kapcsolatban töltsön el bennünket ugyanez az érzés, és akkor boldogok lehetünk. Isten nélkül azonban nem megy. Csakis a minden lehetôségek Ura formálhatja úgy át a gondolkodásunkat Szentlelke által, hogy az igazi értékekre összpontosítsunk, neki mindenért hálát adjunk és legfôbb gazdagságunkat annak tartsuk, hogy Fia meghalt értünk. Csak így lehetünk igazán gazdagok.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC