A vak koldus, Bartimeus meggyógyításának története (Márk 10,46-52) azt tanítja számunkra, hogy mindnyájan vakok és koldusok vagyunk, hacsak Isten Szentlelke meg nem nyitja a szemünket. Enélkül nem látunk jól semmit. Amire igazán szükségünk van, az nem birtokolható. Hit által megkaphatunk mindent Jézus Krisztus megváltó haláláért és feltámadásáért. A többi meggyógyult nevét nem is igen tudjuk. Bartimeus nevére azért lehetett szükség, mert mindig lehetett hivatkozni rá, mint egy csoda hiteles átélôjére. Érdekes, hogy a meggyógyított Bartimeust nem küldi el Jézus Krisztus magától, ahogy több esetben történt más gyógyítás esetében.
Ô követhette az Urat “az úton”. Ez az út közvetlenül a jeruzsálemi dicsôséges bevonuláshoz vezetett. Tehát Bartimeusnak is része lehetett abban, hogy Jézust Krisztust királyként ünnepelhessék a fôvárosban. Ugyanakkor az “út” szó különleges értelmet is nyer. Az Apostolok Cselekedeteirôl szóló könyv 9. részének 2. verse szerint elôször úgy nevezték a Krisztus-követôket, hogy “az út népe”. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy kínai nyelven az útat Tao-nak nevezik.) Csak késôbb kapták Krisztus követôi a keresztyén megnevezést a Megváltó nevérôl.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC
