2022-ben tizedik alkalommal adja át a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. Irodalom kategóriában Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész; képzőművészet kategóriában Jánosi Andrea grafikus, illusztrátor; előadóművészet kategóriában Kató Emőke színművész részesül elismerésben. A díjakat a járványhelyzetre való tekintettel a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten adja át a Szövetség.
„Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjak átadása egy évtizedes szokás, a hazai magyar kortárs alkotók előtti tisztelgés immár hagyománynak számít, és a tisztelet érzését az sem csorbítja, hogy mindannyiunk biztonsága érdekében el kell napolnunk a díjátadónkat. Birtokában vagyunk azonban idén egy olyan fontos tapasztalatnak, amely engem bizalommal tölt el: a kortárs kultúráért díjátadó nem ragaszkodik a magyar kultúra zord januári napjához – ha a járvány ki is túrja, helyet követel magának egy szebb nyári napon, a kolozsvári ünnepi könyvhéten. Idén is ezzel tervezünk, így az ünnepi könyvhéten köszöntjük mostani díjazottainkat, Balázs Imre József költőt, műfordítót, Jánosi Andrea grafikust, illusztrátort és Kató Emőke színművészt. Gratulálok nekik!” – írta Kelemen Hunor szövetségi elnök Facebook-bejegyzésében.
Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész. 1976-ban született Székelyudvarhelyen, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-angol szakán diplomázott, 1998-ban kezdett tanítani a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken kortárs és 20. századi magyar irodalmat. Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését 2004-ben védte meg. 2014 óta az említett tanszék docense. 1999-ben, huszonhárom évesen lett a Korunk című folyóirat irodalmi és kritikai rovatának szerkesztője, 2008 és 2012 között főszerkesztője. 2011 és 2021 között több egyéni, illetve csoportos posztdoktori kutatási programban vett részt, 2017 és 2019 között a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János programjának ösztöndíjasa volt. Volt Látó-nívódíjas (1998), a Román Írószövetség debüt-díjasa (1998), a Magyar Írószövetség Arany János-jutalmazottja (2003), az MTA Arany János fiatal kutatói díjasa (2006), a Román Írószövetség Kolozsvári Fiókjának díjazottja (2007, 2010, 2014), a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének (Budapest) Pro Literatura díjazottja kritikusi kategóriában (2007), József Attila díjas 2011-ben, Alföld-díjas 2014-ben, a BBTE Bölcsészkarának kiemelt tudományos kutatója 2017-ben, illetve legutóbb, 2021-ben megkapta a Szépírók Társasága és a FISZ Osvát Ernő díját. Mindezek mögött huszonkét magyar, illetve egy román és egy angol nyelvű kötet áll, illetve 244 közlemény a magyar tudományos művek tára szerint. Tizenegy verseskötet, tizenegy kötetnyi értekező próza, öt kritikai-szerkesztői munkához kapcsolódó és hat olyan kötet, amely az irodalomtörténészi munkát reprezentálja.
(Részlet a Keszeg Anna által írt laudációból)
Jánosi Andrea grafikus, illusztrátor. Művészi tevékenysége nemcsak könyvek illusztrálásában érhető tetten, hanem a Napsugár rajzaiban, a reklámgrafika, a könyvborítótervezés és az oktatás terén is. Felméri Cecília filmrendezővel közösen alkották meg a Mátyás, Mátyás című animációt, képi világát Jánosi Andrea álmodta meg. Alakjai, figurái sajátossá, állandóvá váltak, olyan védjeggyé, amely immár mindenki számára felismerhető. Az animáció révén ezek a figurák új dimenziót nyernek, életre kelnek, megmozdulnak, megszólalnak. Az alkotómunka pedig Jánosi Andrea íróasztala, rajztáblája, számítógépe mellett történik. Ennek a műhelysaroknak a pár vonallal vázolt képe ott látható a művész honlapján, mindazokkal a szereplőkkel egyetemben, akik fontosak életében. Mert Jánosi Andrea nemcsak illusztrációinak világát népesíti be és varázsolja otthonossá, hanem az életében is ott nyüzsögnek az állatok, a sajátok és bármilyen élőlény, amely megsimogatható, amelyikkel barátságba lehet keveredni.
(Részlet a Szuszámi Zsuzsa által írt laudációból)
Kató Emőke színésznő. Lenyűgöző szerepek vannak mögötte, a kolozsvári társulat legjelentősebb előadásaiban játszott, Ljubljánától, Avignon át Torinóig. Sokféle hangon tud megszólalni, és sokféle tapasztalatot tud közvetíteni az a színészi test és az az emberi lélek, amivel bír. Lehetetlen beskatulyázni, szétvetne minden dobozt, mert nem a felismerhetőség kényelmére vágyik, hanem a még nem tapasztaltra: hogyan lehetnék az, aki még sohasem? Tépelődő alkotó, ezt talán nagyon kevesen tudják róla, akik meg igen, van hogy a féltés hangján hozzák szóba, mert ő nem fél semmitől és senkitől, képes összetörni, képes felemészteni magát, nincs az a fal, amit kikerülne. Határokat feszeget és időnkét nem érzékeli, hogy a túloldalra jutott. Igazi alkotó ember, minden ízében az. Nemcsak próbál, hanem próbára teszi magát; nemcsak keresi a szerep legerősebb jelentéseit, hanem magát is keresi; nemcsak a szót ejti ki, hanem önmagát is, néha szédületes magasságokból.
(Részlet a Visky András által írt laudációból)
