Egy bizonyos hagyomány életszerû példákat tulajdonít Aranyszájú Szent Jánosnak a böjttel kapcsolatban. Az egyházatya azt tanítja, hogy böjtöljünk a lábunkkal! Ne járjunk a bûn útján! Keressük azt a keskeny utat, amelyre Jézus Krisztus vezet bennünket. Aztán böjtöljünk a kezünkkel! Ne cselekedjünk bûnt! Tegyünk jót, amikor csak alkalmunk van rá! Böjtöljünk a szemünkkel! Ne nézzünk bûnös dolgokra! Gyönyörködjünk Isten mûveiben! Fôleg tekintsünk a mi Megváltónkra, az ô szenvedéseire, halálára és feltámadására! Böjtöljünk a szánkkal! Ne kritizáljunk! Ne panaszkodjunk! Dicsérjük az Urat mindenért és minden helyzetben! Böjtöljünk a fülünkkel!
Figyeljünk arra, mit hallunk és mire hallgatunk! Ne figyeljünk a pletykákra! Halljuk meg Isten hozzánk intézett szavait! Isten folyamatosan beszél hozzánk, csak figyelni kell rá! Ha pedig már így belejöttünk, folytathatjuk tovább az egyházatya tanítását magunktól is. Böjtölj az orroddal! Ne üsd bele mások dolgába! Keresd a “templom szagot”! Járj rendszeresen istentiszteletre! Böjtölj a fejeddel! Figyelj arra, min töröd a fejedet! Irányítsd gondolataidat Istenre és engedd, hogy Ô töltse ki minden gondolatodat! Ha ezeket megtesszük, eredményes és áldott lesz a böjtünk.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC
