Nincs minden korra érvényes és állandó válasz arra a kérdésre, hogy mikor foghat fegyvert egy keresztyén ember. Biztos eligazítást ad ugyan a Szentírás a Szentlélek által. A Lukács 22,36-ban azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus ezt mondja: “Akinek nincs kardja, adja el felsô ruháját és vegyen.” Mire a válasz ez: “Uram, íme, van itt két kard.” “Ô pedig azt felelte rá: Elég!” (Lukács 22,38) Az elfogatására készülô Megváltó itt nyílvánvalóan nem egy általános parancsot ad, mintha ezentúl mindenünket pénzzé kellene tenni és fegyereket vásárolni. (Még akkor sem, ha manapság ebbôl származna a legnagyobb jövedelem.) A különös parancs azért hangzik el, mert ezzel a karddal késôbb az egyik tanítvány (János 18,10 szerint Péter) levágja a fôpap szolgájának a fülét és Jézus Krisztus azt meggyógyítja.
Legfôképpen pedig azért lesz szükség fegyverre, hogy elhangozzanak az Úr következô szavai: “Tedd vissza helyére kardodat, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el!” (Máté 26,52) Ezzel a kijelentésssel Jézus Krisztus örök érvényû igazságot fogalmaz meg, amely fenyegetôen ott lebeg minden fegyveres ember feje fölött. Éppen ezért a krisztuskövetôk mindenkor a békességre törekszenek és igyekeznek elkerülni a háborút. Kialakúlhat azonban olyan helyzet, amilyen a Szabadító életében is, hogy szükség van fegyverre. Ilyenkor nem szabad finnyáskodni és széplelkûsködni! Meg kell venni és marokra kell fogni azt a kardot, ha az Isten azt parancsolja. Ezért nagyon lényeges vele állandó és szoros kapcsolatban lenni a Szentlélek és az Ige által.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC
