20.8 C
Cluj-Napoca

Valamennyien ôrállók vagyunk

Published:

Az alvó keresztyénség képe az egyik legszörnyûbb, amit az egyházról festeni lehet. Ezért int vigyázatra és éberségre bennünket az Úr. Az “alva ne találjon benneteket” intelemben (Márk 13,36) benne rejlik az egyház küldetése. Feltétlenül nem arról van itt szó, hogy egy percre sem hunyhatjuk le a szemünket félve attól, hogy megjön a “Gazda”. Azért vagyunk többen, azért vagyunk együtt, hogy felváltva virrasszunk, hogy amikor talpon kell lenni, mindnyájan ott legyünk, ahol lennünk kell. Valamiképpen valamennyien ôrállók vagyunk (Ezékiel 33). Felelôsséggel tartozunk a családunkért, a gyülekezetünkért, a felekezetünkért, a népünkért, az egyetemes egyházért és végsô soron az emberiségért. Igenis “ôrizôje” vagyunk atyánkfiainak. (1 Mózes 4,9)  Ebbe a kategóriába aztán sokan beletartoznak. Nem lehetünk szûkkeblûek.

Virrasztanunk kell azokkal és azok számára is, akiket talán az ellenségeinknek ismerünk! Sajnos, a “felkelés” és az “ébredés” elcsépelt fogalmakká változtak. Pedig, aki vigyázni akar, annak elôbb fel kell kelnie a bûnök lázálmából! A katonai szolgálatnak az egyik legnehezebb része az ôrszolgálat. Annakis az a fázisa, amikor fel kell kelni egy letudott ôrség pihenôje után. Újra felvenni a fegyvert, a ruhát és a bakancsot. Ilyenkor még nyári hôségben is didereg az ember. A felébredés fájdalmas szakaszát mindanyiunknak meg kell járni. Nélküle nincs vigyázat. Ne késlekedjünk tehát, álljunk szolgálatba, amikor hív bennünket a Seregek Ura és vigyázzunk!

Drótos Árpád, református lelkipásztor, NYC

Related articles

spot_img

Apák napja

Recent articles

spot_img