A Szentírás eredetisége és megbízhatósága komoly kérdéseket vet fel, amellyel külön teológiai tudományág foglalkozik. Minden kritika ellenére megállapítható, hogy a Biblia szavai mindenütt egyeznek azokkal a kéziratokkal, amelyek újra és újra felfedezésre kerülnek. Sajnos az eredeti példányok egyik újszövetségi mû esetében sem fellelhetôk. Csak az Újszövetségnek 25 000 kézirat másolata vagy töredéke maradt fenn, amelyek közül mintegy 5 600 görög nyelvû és egy részük a II. és a III. századból származik. Tehát az eredetijük által megörökített események után néhány emberöltôvel keletkeztek. Különösen virágzásnak indult a szent iratok másolása azt követôen, hogy a keresztyénséget nem üldözték és elfogadott vallás lett a IV. században.

A legfontosabb két kézirat az un. Codex Sinaiticus, amely Kr. u. 350 táján keletkezett és az egész Újtestamentumot tartalmazza, valamint a Codex Vaticanus, amely 325 körülre datálható és az egész Bibliát magában foglalja. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy Isten Szentlelke ôrködött afelett, hogy Isten szava romlatlanul fennmaradjon és ránk hagyományozódjon. Összehasonlításként vegyük figyelembe, hogy az Újtestamentum után legtöbb kéziratban fennmaradt ókori írásmû Homérosz Iliásza, amelyet a szerzô a Kr. e. VIII. században írt. Belôle az eredeti nem, de 643 kézirat másolat fennmaradt, amelyek közül a legrégibb a Kr. u. XIII. századból való. Tehát több, mint 2 000 év választja el a szerzôséget a legrégebben fennmaradt másolattól és csak 643 példányban. Milyen messze van ettôl az Újszövetség 25 000 másolati példánya! Ez is bizonyítja azt a gondosságot, amelyet Isten biztosított szavai írásban történt átadása számára.

Drótos Árpad, református lelkipásztor, Manhattan