Gondoljuk csak végig, mire várunk az ezidei Adventben! Amellett, hogy várjuk Karácsony eljöttét, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztusunk testet öltését ünnepeljük. Vágyunk az úrasztali közösségbe, hogy megszabaduljunk újra úgy felhalmozódott bûneinktôl. Várjuk azt, hogy béke lesz a világban és körülöttünk. Nem kell tovább polgárháborús fenyegetettségben élni. Tôlünk távol is elhallgatnak végre a fegyverek. Reménykedünk abban, hogy késôbb egy kicsit jobb lesz az életünk. Óhajtjuk azt, hogy a közelgô ünnepen közelebb kerülhetünk szeretteinkhez. Ma már annyi módja van annak, hogy akár azokkal is meleg közösséget alakítsunk ki, akik tôlünk földrajzilag nagyon távol élnek.

A modern technikai vívmányok lehetôséget adnak erre számunkra. Amikor gyermek voltam, arra vártam, hogy mihamarább felnôjek, hogy elkezdôdjék számomra a nagybetûs Élet. A szülôk pedig szívrepesve várják, hogy gyermekeik álmai teljesüljenek. Idôs korban pedig készül az ember a nyugdíjas éveire. Az emberi élet így telik el tele várakozással. Advent ezért a legaktuálisabb ünnepünk. Ne felejtsük azonban, hogy váradalmaink csak úgy fognak megvalósulni, ha találkozunk személyesen azzal, akinek egyszer majd újra meg kell jelenni a világ végén, de akkor már ítéletre jön el. Nehogy készületlenül találjon bennünket! Menjünk elé és fogadjuk be az életünkbe! Ô leghôbb váradalmaink megvalósítója.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan