Amikor a keresztség szereztetésére gondolunk, azonnal a Máté írása szerinti evangélium vége jut eszünkbe: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve ôket…” (Máté 29,19). Tudnunk kell azonban, hogy ennek megvan az ószövetségi megfelelôje is, mégpedig Ezékiel könyve 36. részének 25-27. verseiben így: “Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok…” Ahogy az újszövetségi keresztségben, itt sem csupán mosakodásról van szó, mert a próféta szavai a Messiás megjelenéséhez kötôdnek. Ez fôleg az Ezékiel 36,27-bôl tûnik ki: “Az én lelkemet adom belétek, és azt mûvelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” Ennek végbemenni csak a Szentlélek által lehetséges és csak azután, hogy a messiási áldozat és a feltámadás bekövetkezett. A Szentlélek munkájára csak úgy leszünk “méltók”, ha Isten Fia elvégzi bûneinkért az áldozatot és feltámadásával igazolja a bûnök feletti gyôzelmet.
Ezért aztán Keresztelô János keresztsége csupán vízzel való keresztség, ahogy maga is megmondja a hozzá kiküldött vizsgálóbizottság elôtt: “Én (csak) vízzel keresztelek, de közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön…” (János 1,26-27) Egyébként a Kereszetelô Jánost számonkérô farizeusok is kereszteléssel fogadták be a zsidóságba a betérô pogányokat, mindenféle isteni felhatalmazás nélkül. Valamit megsejtettek Isten örök üdvtervébôl, de gôgjük megakadályozta ôket a tisztánlátásban és fôleg eltávolította ôket az életeket átformáló Szentlélektôl. Ki kell jelenteni, hogy csak a krisztusi megváltás mûve alapozhatja meg és a Szentlélek ereje viheti végbe azt a nagy változást, amit az elsô Pünkösd tanúi átéltek. Adjunk hálát Istennek, hogy megragadott bennünket a Lélek és lehetünk annak a meghintésnek a népe, amelyrôl már Ezékiel prófétált.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan, 2023. május 21.