János evangélista leírásában a víz borrá változtatása az elsô csoda, amelyet Jézus Krisztus szolgálata elején véghezvisz. (János 2,1-11) Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a tett az egész jézusi életmû foglalata. Igaza van Nt. Szalay Szilárdnak, amikor igemagyarázatában arra hívja fel a figyelmet, hogy a kánai menyegzôn nem teremtési csoda megy végbe, hanem átváltoztatási csoda. Az Úr megtehette volna, hogy a semmibôl hoz létre bort, de nem ezt tette. Figyeljünk oda jól, mit csinál! Utasítja a szolgákat, vizet hozat, cipeltet és átváltoztat. Ugyanazt teszi, amit velünk is.
Fárad velünk, dolgozik rajtunk és általunk. Végül pedig átváltoztat bennünket. Bûnös, Isten ellen lázadó emberekbôl, engedelmes, ugyan sokszor visszaesô, de mégis megváltozott életû szolgáivá alakít át bennünket. “Így jelentette ki dicsôségét” Jézus Krisztus. (János 2,11) Ez a mondat a leglényegesebb az egész csodatevô történetben. A csoda azért válik jellé, mert túlmutat önmagán. A víz borrá változtatásával Jézus Krisztus nemcsak egy lakodalom becsületét menti meg; nemcsak messiási küldetésére utal (1 Mózes 49,10-12), hanem nyilvánvalóvá teszi az emberi élet és az egész teremtés értelmét; Isten dicsôségét. Ez ugyanis mindennek a célja. A víz borrá változtatásának, a te életed átformálásának, az egész világraszóló üdvtervenek az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsôségének szolgálata az értelme. A megtérésünket és megszentelôdésünket követi majd a megdicsôülésünk a mennyben. Ígéretünk van ugyanis arra, hogy ha a végsôkig kitartunk, Megváltónk részeltet bennünket az ô dicsôségében. (1 Péter 5,4) Isten nem teremt magának új embereket a mennyben. Bennünket formál át úgy a Szentlélek, hogy alkalmasakká váljunk dicsôsége szolgálatára és méltókká legyünk az örök életre, de csak és kizárólag Fia áldozatáért.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2023. szeptember 3., Manhattan
