Egy életre szóló programot fogalmaz meg Keresztelô János, amikor kimondja ezt a mondatot Jézus Krisztusra mutatva: “Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (János 3,30) Ez kellene, hogy foglalkoztasson minden keresztyén embert! Krisztusnak növekednie kell az életemben, a családomban, a tágabb és szûkebb környezetemben, legfôképpen pedig az egyházban; a mi egónknak pedig visszahúzódni, alábbszállani, megalázkodni. Az alázat márcsak azértis ajánlatos, mert a gonosz az alázatos embert nehezebben támadja meg. Nem talál fogást. Ugyanis a sátán mindig a gyenge pontjainkat keresi. Ha valaki fontosabbnak tartja Isten Fiát önmagánál, akkor szinte pajzsként tartja ôt maga elôtt a szellemi támadásokkal szemben. Úgy tûnik, mintha Keresztelô János kijelentése tiszteletlen lenne, mivel “annak” nevezi Jézus Krisztust. Pedig, ha jól belegondolunk ez is az alázat jele.
A Keresztelô nem tiszteletlenségbôl nevezi “annak” az Urat, hanem inkább fordítva, nagyfokú tiszteletbôl. Annyira nagyra tartja ôt, hogy nem is meri közvetlenül megnevezni. Ahogy bizonyos nyelvekben egyes szám harmadik személyben beszélünk egy olyan valakihez, akit nagyon meg akarunk tisztelni. Ez a nyelvi jelenség a királyok és a királyi ház tagjaival szemben máig megmaradt, amikor “ôfelségének” szólítjuk ôket. A Királyok Királyát pedig végképp megilleti ez az elhatárolódónak tûnô, de ugyanakkor szélsôséges tiszteletadást kifejezô hangnem. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy mivel tegezhetjük Istent, az bizalmaskodásra vagy bratyizásra ad nekünk lehetôséget! Egész életünket annak kellene szentelnünk, hogy növeljük az Atya dicsôségét, a Fiáét és a Szentlélekét, hiszen ez az emberi élet egyetlen nagy célja és értelme.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. január 14., Manhattan
