fbpx
-1.3 C
Cluj-Napoca
AcasăCULTEJézus Krisztus hármas tiszte

Jézus Krisztus hármas tiszte

Publicat în

spot_img
spot_img

Latolgatjuk, mit hoz a jövô. Vizsgálgatjuk a jeleket. Egy nagyon próféciákra összpontosító világban élünk. Bibliai értelemben a prófétaság nem csupán a jövendômondáshoz kötôdik. A próféták Isten üzenetét közvetítették a jelenben és fôként a jelen számára. Nem kell még vallásosnak sem lenni, hogy tudja valaki; csak az ismeri meg a jövô titkait, aki tisztában van múltjával és jelenével. Jézus Krisztus maga is próféta lévén mutat példát számunkra, miként élhetjük meg a prófétai szolgálatot, ha azzal bíz meg Isten és válaszoljunk a jövendôvel kapcsolatos égetôk kérdésekre. Jézus Krisztus papi szolgálatában ugyancsak részeltet minket. Ô, a nagy Fôpap elvégezte azt az áldozatot, amit nekünk nem kell, de nem is tudnánk véghezvinni.

Élete odaáldozásával és feltámadásával megtisztított bûneinktôl és így alkalmassá tett bennünket arra, hogy közbenjárjunk Istennél embertársainkért imádsággal, valamint képviseljük felebarátainkat Isten elôtt a szeretet gyakorlásával. A papságnak ez a kettôs feladata ránk bízatott, a Fôpásztor segédpapjaira. Nincs más alá- és fölérendeltség. Ez a gondolat átvezet oda, hogy Jézus Krisztus királyi méltóságot is visel. Mitöbb, Ô a Királyok Királya. A földi királyok Isten kegyelmébôl származtatják uralmukat. A Megváltónak erre nincs szüksége, mert minden hatalom neki adatott mennyen és földön. Az övé minden és úgy rendelkezik vele, ahogy akar. A mi Urunk azonban nem zsarnoki módon gyakorolja uralmát. Királysága jelmondata: “Aki köztetek elsô akar lenni, az legyen a rabszolgátok.” (Mt 20,27) Szavait az hitelesíti, hogy Ô maga ezt tette. Lemondott minden isteni elôjogáról, hogy bennünket megmentsen. Ezzel az uralkodásnak egy olyan formájába vezet be, ami már a teremtéskor elrendeltetett. Az elsô emberpárnak úgy kellett uralkodnia az Éden-kerten, hogy azt ôrizzék és mûveljék. Ez a fajta uralom érvényes ma is kinek-kinek a saját életterületén. Tehát királyok vagyunk mindannyian és nem zsarnokok. Egykor majd a koronát is felteszik a fejünkre. A jövô ezt hozza el számunkra.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. január 21., Manhattan

Árpád Drótos

Articole recente

Memoria profesorului Barbu Ştefănescu, onorată la Muzeul Ţării Crişurilor din Oradea

Volumul omagial "Studia Interdisciplinaria - In Memoriam Magistri Barbu Ştefănescu" a fost dedicat amintirii celui care a fost directorul Muzeului Ţării Crişurilor, decan al Facultăţii de Istorie - Geografie, prorector şi director al Centrului de Studii Doctorale al Universităţii din Oradea.

Expoziţia „Samurai. Legendele Japoniei”, vernisată miercuri, în premieră naţională, la Muzeul Naţional Brukenthal

Cu prilejul vernisajului a fost lansat primul catalog despre samurai, la Muzeul Naţional Brukenthal din Sibiu.

Scandalul de la PSD Dumbrăvița continuă | Organizația de partid ar susține candidatul PNL la primărie, în detrimentul omului impus de Alfred Simonis

Conducătorii demiși ai filialei PSD Dumbrăvița, fostul primar Victor Malac și consilierul local Daniel Cioncă, spun că lista celor care nu o vor pe Alina Sperlea - impusă de Alfred Simonis candidat la alegerile locale din acest an - e mult mai mare. În sprijinul lor, cei doi transmit public și o listă a celor care nu susțin această candidatură.

Mai multe articole de același fel

Böjti takarékosság

A reformátusok híresek arról, hogy takarékosan élnek. Ezt a jó tulajdonságukat a világ Kálvin János tanításaival hozza összefüggésbe, pedig gyökerei a Biblia elsô lapjaira vezethetôk vissza, amikor az Úr az elsô emberpár gondjaira bízta a világot, hogy “azt mûvelje és ôrizze.”

Életadó elixír

Az élet vizének gondolata már sokak képzeletét megmozgatta. Irodalmi mûvek szólnak a keresésérôl, ami úgy is megjelenik, mint a halhatatlanság utáni vágy.

Miért nem keresztelt Jézus Krisztus?

Ellentmondásnak tûnik, hogy a János 3,22-ben azt olvassuk, Jézus Krisztus tanítványaival együtt keresztelt Júdeában, ahogy nem messze tôlük Keresztelô János is ugyanezt tette a saját tanítványaival (János 3,23).