Ellentmondásnak tûnik, hogy a János 3,22-ben azt olvassuk, Jézus Krisztus tanítványaival együtt keresztelt Júdeában, ahogy nem messze tôlük Keresztelô János is ugyanezt tette a saját tanítványaival (János 3,23). Viszont János evangélista a következô fejezetben pontosít: “nem maga Jézus keresztelt, hanem a tanítványai.” (János 4,2) Talán azért hagyta benne mûvében a korábbi tévedést, hogy kihangsúlyozza azt, hogy a Megváltónak miért is nem kellett keresztelnie. Ahogy korábban írja, Jézus Krisztus elsôdleges feladatának a tanítást tekintette és ezt meg is tette. Maga is a keresztvíz alá hajtotta a fejét a Keresztelô János keresztségben. Amint mondta azért, hogy “így töltsünk be minden igazságot.” (Máté 3,15) Ez a homályos kijelentés arra utal, hogy a Szabadító csak úgy tudja elvégezni küldetését, ha tökéletesen eleget tesz minden parancsnak és isteni elôírásnak. Nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem hogy betöltse.
(Máté 5,17) A jánosi keresztség, amivel tehát Jézus Krisztus a halála és feltámadása elôtt megkeresztelkedett, a bûnök bocsánatára történt. Az Úr ugyan nem követett el bûnt, de vállalta a sorsközösséget a bûnös emberrel a keresztségben. Jézus Krisztus halála és feltámadása után azonban megváltozik a keresztség értelme. Az többé már nem csupán a bûnökrôl való lemondás; nem csak mosakodás, egy tisztálkodási szertartás, hanem részesedés Jézus Krisztus megváltó halálában és feltámadásában. Az elsôben az ember elhatározására kerül a hangsúly; lemond korábbi vétkes életvitelérôl és a bûn nélküli életet választja. Az utóbbiban azonban már az Isten elhatározása a döntô. Isten Fia odaáldozza az életét és gyôz a halál felett, amely gyôzelemben aztán részelteti mindazokat, akik hisznek benne, azaz, akik bizalmukat belé vetik, engedelmeskednek neki és elhatározzák magukat az ô mind jóbb megismerésére. Jézus Krisztus tehát azért nem keresztel a jánosi keresztséggel, mert egy tökéletesebbet alkot, egy szentséget hoz létre a saját szolgálatával.
Drótos Árpád, lelkipásztor, 2024, február 4., Manhattan