A reformátusok híresek arról, hogy takarékosan élnek. Ezt a jó tulajdonságukat a világ Kálvin János tanításaival hozza összefüggésbe, pedig gyökerei a Biblia elsô lapjaira vezethetôk vissza, amikor az Úr az elsô emberpár gondjaira bízta a világot, hogy “azt mûvelje és ôrizze.” (1. Mózes 2,15) Ehhez a megbízatáshoz tartozik a takarékosság. Az ember nem pocsékolhatja el a természet javait, beleértve saját képességeit, adottságait és munkájának gyümölcsét. Takarékosságra tehát mindig szükség van. Böjtben azonban még fokozottabb figyelem helyezôdik arra, hogy miként bánunk a ránkbízott értékekkel és javakkal. A jóléti világ arra kényszerít bennünket, hogy szinte mindig böjti üzemmódban legyünk, mert annyi kísértés, annyi hatás serkent bennünket a fogyasztásra, hogy tudatosan kell ellenállni.
Ahogy nem fogyaszthatunk el minden ételt és italt, amire lehetôségünk lenne, úgy nem szabad mindent áruvá tenni, mindent a termelési láncba vonni, minden pénzünket egyszerre elkölteni; vagy azonfelül kölcsönöket felvenni. Mint minden területen, itt is meg kell találni a helyes mértéket és óvakodni kell a szélsôségektôl, fôleg pedig a képmutatástól. Hiába tanítjuk ugyanis a gyermekeinknek, hogy oltsák le a villanyt egy helyiségben, amikor onnan kimennek, ha a szekrényünkben ott tornyosúlnak a feleslegesen megvásárolt ruhadarabok. A takarékosság leglátványosabban a pénzkezelésünkben jelenik meg. Itt is a végletek fenyegetnek; a felesleges pénzszórástól kezdve a szánalmas zsugoriságig. Mind a két pólusú bajt gyógyítja a böjt, mert felszabadít a pénz bûvkörébôl és a szükséges költségekre irányítja a figyelmet. Ne feledjük az Ige intelmét: “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” (1. Timóteus 6,10) Használjuk tehát fel a böjtöt arra, hogy takarékosan éljünk, ne költekezzünk feleslegesen, ne pazaroljunk, de feltétlenül adjuk oda mindenkinek, ami jár!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. február 18., Manhattan