A legnagyobb gyôzelem, amit valaki valaha kivívott, az a feltámadás volt. Az elsô Húsvét alkalmával Jézus Krisztus azzal, hogy legyôzte a halált, minden és mindenki felett uralmat szerzett magának. Az Atya pedig lehetôvé tette, hogy aki hisz a Fiában, annak a feltámadást ajándékul adja. Ez a végsô biztosítékunk az élet küzdelmei közepette. Mi, emberek elviselhetünk szörnyû vereségeket, kikezdhet bennünket betegség, gyász vagy egyéb nyomorúság; ha a Feltámadottba vetjük bizalmunkat és reménységünket, gyôztesen kerülhetünk ki minden élethelyzetbôl. Nem az számít ugyanis, hogy mi mit értünk el, hanem az, hogy mit tett értünk a Szabadító. Nehéz ezt elfogadni azoknak, akik még mindig a saját igazságukhoz ragaszkodnak, a saját erejükben bíznak, akik maguk akarják megszabadítani saját magukat mintegy önmegváltással.
Azonban egyszer rájönnek – sajnos, sokak csak késôn -, hogy az ember önmagában mitsem ér. Azért teremtett bennünket Isten a képmására, hogy vele éljük le az életünket szoros kapcsolatban. Úgy tesz erre alkalmassá bennünket, hogy az eredendô bûn átkát és a saját vétkeink súlyát leveszi rólunk Fia áldozata által és az ô feltámadása által bizonyítja, hogy képes bennünket egy új életre elvezetni és végül az örökkévalóságba. Ennek biztosítéka a húsvéti feltámadás. Éljünk tehát ennek megfelelôen! Ne bizakodjunk a saját erônkben, okosságunkban, javainkban vagy a politikai és gazdasági rendszerben. Minden egy pillanat alatt kárba veszhet. Egy valami nem múlik el soha; Istennek irántunk érzett szeretete. Ha végigtekintjük az életünket, sokszor megtapasztaltuk ezt a gondoskodó, erdemtelenségünk ellenére munkálkodó, isteni szeretetet. Adjunk érte hálát! Ragaszkodjunk hozzá! Kérjük, amikor úgy érezzük, távol kerültünk tôle! A feltámadás bizonyítéka annak, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
Drótos Árpad, református lelkipásztor, 2024. március 31., Húsvét, Manhattan