STIRILE TRANSILVANIEI

Categorie: CULTE

  • Clujenii, invitaţi să participe la tradiţionala Procesiune de Rusalii organizată în centrul municipiului Cluj-Napoca

    Clujenii, invitaţi să participe la tradiţionala Procesiune de Rusalii organizată în centrul municipiului Cluj-Napoca

    Arhiepiscopia Vadului, Feleacului şi Clujului lansează o invitaţie către credincioşi de a participa, în 23 iunie, la tradiţionala procesiune de Rusalii, care se va desfăşura prin centrul municipiului Cluj-Napoca.

    „Clujenii sunt invitaţi să participe duminică, la tradiţionala Procesiune de Rusalii organizată în centrul municipiului Cluj-Napoca. Evenimentul continuă o veche tradiţie din Ardeal ce are în centrul ei rugăciunea pentru mediul înconjurător şi pentru roadele pământului, la sărbătoarea Pogorârii Duhului Sfânt. Începând cu ora 17,00, pe platoul din faţa Catedralei Mitropolitane din Cluj-Napoca, Părintele Mitropolit Andrei va săvârşi slujba Vecerniei plecării genunchilor, la care vor participa toţi preoţii clujeni şi credincioşii de la parohiile din municipiu, dar şi din parohiile învecinate Clujului. De la ora 18,00, procesiunea propriu-zisă va porni din faţa Catedralei şi se va deplasa pe următorul traseu: Piaţa Avram Iancu – B-dul 21 Decembrie 1989 – Piaţa Unirii (prin spatele Bisericii Sfântul Mihail) – B-dul Eroilor – Piaţa Avram Iancu, după care întregul sobor va reveni în faţa Catedralei”, se arată într-un comunicat trimis, marţi, de Arhiepiscopia Vadului, Feleacului şi Clujului.

    Potrivit sursei citate, procesiunea va avea în frunte toaca, crucea, felinare, ripide, prapori, icoană, vor urma diaconii şi soborul preoţilor slujitori, Înaltpreasfinţitul Părinte Arhiepiscop şi Mitropolit Andrei şi Preasfinţitul Părinte Benedict Bistriţeanul, elevi, studenţi şi credincioşi.

    De-a lungul traseului se vor face trei opriri şi se vor rosti ectenii speciale.

    Pentru bună desfăşurare a procesiunii, Primăria şi Poliţia vor lua măsuri de restricţionare a traficului în zona centrală a municipiului Cluj-Napoca, iar efective de jandarmi vor asigura liniştea desfăşurării evenimentului.

    După încheierea procesiunii, în faţa Catedralei Mitropolitane vor fi rostite rugăciuni pentru natură, iar la final Înaltpreasfinţitul Mitropolit Andrei va rosti un cuvânt de învăţătură.

    „Evenimentul îşi propune să îi aducă împreună în rugăciune pe ierarhii, preoţii şi credincioşii ortodocşi clujeni, la marele praznic al Cincizecimii, care reactualizează evenimentul pogorârii Duhului Sfânt, actul mântuitor prin care ia fiinţă Biserica în chip văzut, ca realitate istorică concretă, ca anticipare a Împărăţiei viitoare a lui Dumnezeu”, se mai arată în comunicatul arhiepiscopiei.

  • Meggyógyulni

    Meggyógyulni

    Furcsa kérdést tesz fel Jézus Krisztus a 38 éve betegnek a Betesda tavánál: “Szeretnél-e meggyógyulni?” (János 5,6) Még gúnyolódásnak is vehetné akárki. Hogyan lehet ilyet kérdezni? Melyik beteg ne szeretne meggyógyulni? Ismerve az Urat, kérdése mögött egészen bizonyosan nincs semmilyen rossz szándék. Inkább arról van szó, hogy sokkal jobban ismer minket, mint mi magunkat. Jézus Krisztus tisztában van azzal, hogy az ember végül mindent megszokik, még a betegséget is. Megpróbál valami kényelmet találni még a legnagyobb tragédiában is. A bûnös ember legjobban az áldozati pózban szeret tetszelegni. (“Nincs emberem.” János 5.7) A Szabadító ebbôl az álságos életszemléletbôl szeretné kimenteni a beteget és bennünket, akiket szintén sújt a halálos betegség, a bûn. Azt is meg kell tanulnunk, hogy nem a gyógyulási csoda a végleges megoldás. Hiszen annyian gyógyulnak meg ma is; de attól még nem minden gyógyult jut hitre. A csodahit csak küszöbe az igaz hitnek.

    Értelmünkkel és érzelmeinkkel is el kell fogadnunk, hogy egyedül és kizárólag Isten Fia ad megoldást minden problémára az emberi életben. Amikor tehát Szabadítód megszólít téged – “Szeretnél-e meggyógyulni? -, akkor ne kifogásokat keress: “Nincs emberem”! Lásd meg, hogy van embered, az Embernek Fia, aki az életét adta oda azért, hogy minden bajból kimentsen! A leggyakoribb kifogás ez: “Nincs pénzem.” Pedig ha sok pénzem lenne, akkor ez, meg az valósulhatna meg az életemben. Folytathanánk tovább: ha szereznék egy jó diplomát, lenne egy jó munkahelyem, megismerkedhetnék valakivel, ha a családom tagjai megértenének, ha egy kicsit fiatalabb lennék… Mindezek olyan körülmények, amelyek az Istennel való személyes kapcsolatban a helyükre kerülnek és értelmet nyernek. Az a fontos, hogy tápláljuk, élesszük és ôrizzük a szoros és állandó életkapcsolatot mennyei Urunkkal, akkor egészségessé és kiegyensúlyozottá válik az életünk.

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. június 23., Manhattan

  • Egy mai példázat a vakságról

    Egy mai példázat a vakságról

    Milyen példázatot mondjak, vagy mihez hasonlítsam a mennyek országát? Hasonlatos a mennyek országa ahhoz, amikor egy vakot vezetnek. A vak a bûnös ember, aki a saját és mások hibájából elveszítette a szeme világát. A vezetô a Szentlélek. Isten képes lenne visszaadni a vak látását, ahogy sokakkal közülük megtette és megteszi. Viszont még maga Jézus Krisztus sem gyógyított meg minden beteget, amikor a földön járt. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy minden nyomorúság próbatét olyan tekintetben, hogy hajlandóak vagyunk-e a fogyatékosságunk elszenvedése alatt Istenre hagyatkozni. A vak esetében; engedjük-e magunkat vezettetni a Szentlélekkel vagy más segítôket keresünk? A másik oka a gyógyítás elmaradásának az emberi megátalkodottság. Visszakaphatja valaki a látását, de ha mégsem látja meg azt, amit látnia kell, nincs értéke a gyógyulásának. Az elsô emberpár tökéletes latással rendelkezett az Éden-kertben.

    Még magát Istent is láthatták. Mégsem láttak át a gonosz mesterkedésein. Ezzel elveszítették szellemi látásukat, lelki vakokká váltak. Ellentmondásnak hangzik ugyan, de vakon esetleg többet “belát” vagy “meglát” az ember, mint két épp szemmel. Ha valaki a Szentlélek vezetésére hagyatkozik, járhatja élete útját még vakon is, nem téved el, nem botlik meg és megtapasztalhat csodás dolgokat. A Lelket az a Szabaditó küldte a vakok vezetésére, aki életét adta oda a kereszten, hogy ne botorkáljunk céltalanul. Feltámadásával pedig annak a bizonyítékát adta, hogy egyszer minden vak visszanyeri a szeme világát, aki hisz Ôbenne és reménységét belé veti. A menyországban nem lesz szükség vakvezetôre, hiszen színrôl színre látás lesz az osztályrészünk, ahol aztán soha nem veszítjük majd el a látásunkat; örökké mennyei Urunk dicsôségét szemlélhetjük. Addig azonban, amig oda eljutunk, a Szentlélek vezetésére van szükségünk bármilyen legyen a látásunk.

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. június 16., Manhattan

  • Papa Francisc le cere preoților să țină predici scurte, ca să nu adoarmă credincioșii

    Papa Francisc le cere preoților să țină predici scurte, ca să nu adoarmă credincioșii

    Preoţii ar trebui să ţină predici scurte şi să vorbească maximum opt minute pentru a nu îi face pe membrii congregaţiilor lor să aţipească, a declarat miercuri papa Francisc, informează Reuters.

    Omilia, mesajul transmis de un preot catolic în timpul unei slujbe bisericeşti, „trebuie să fie scurtă: o imagine, un gând, un sentiment”, a spus papa Francisc în timpul audienţei sale săptămânale. Ea nu ar trebui să dureze mai mult de opt minute, „pentru că, după acest interval de timp, se pierde atenţia şi oamenii adorm, iar ei au dreptate”, a spus suveranul pontif, în vârstă de 87 de ani.

    „Uneori, preoţii vorbesc mult şi nu mai înţelegi despre ce vorbesc”, a adăugat el.

    O omilie într-o slujbă romano-catolică este ţinută de obicei după o lectură din Biblie şi este folosită pentru a întări învăţăturile religioase.

  • A hit állapotai

    A hit állapotai

    A hitet gyakran úgy képzeljük el, mint valami állandó vagy statikus állapotot. Az örökkévalóság szempontjából ez helyes is, de nem élünk még a menyországban. A saját és mások bûnei megingatják a hitünket, ezért mozgunk a különbözô hitállapotok között. A hit elsô általános fokozata a csodahit. A csodákba vetett hit ugyan a krisztusi élet része, de nem csak azok képezik a hit alapját. A csodahitbôl tovább kell lépni, ahogy azt a kapernaumi királyi fôember tette! (János 4,43-54) Odament Jézus Krisztushoz, hogy gyógyítsa meg a fiát. Nyilván egy csodát kért. Az Úr elôször megdorgálta velünk együtt: “Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” A királyi tisztviselô hite azonban ekkor egy fokozatot lépett. Nem sértôdött meg a kemény szavakon, hanem tovább kérlelte az Urat. Mire szeretett Megváltónk egyszerûen kijelentette neki: “Menj el, a te fiad él!” Az apa nem hitetlenkedett, hogy de megis, hol a csoda? Hanem azt olvassuk: “Hitt az ember a szónak (Igének), … és elindult.”

    A csodahit a Jézus Krisztus beszédébe vetett hitté változott, amit a magasabb hitállapotra jellemzô módon engedelmesség követett. Keresztyén hit nincs ugyanis engedelmesség nélkül. Aztán a hit végsô államása egy végtelen történetet nyit meg, mert a meggyógyult gyermek édesapja bizonyságtételére – azaz Jézus Krisztus szavára – hitre jutott egy egész család: “Hitt ô, valamint egész háza népe.” Az ókorban egy ilyen háznép könnyen elérhette a 35-40 létszámot vagy talán még többet is. Ezek az emberek sem nem látták a csodát, sem nem beszéltek Jézus Krisztussal; magában a Szabadító személyében gyökezett a hitük. Ki tudja, még hány embert érintett meg ennek a háztartásnak a hitre jutása? Ilyen hatást fejt ki az a hitállapot, amely a csodahiten át, az Ige hitén keresztül elér a Megváltó személyébe vetett hitig. Erre a hitre akar elvezetni bennünket is az Úr.

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. június 9., Manhattan

  • Csodák és jelek

    Csodák és jelek

    Sajnos, vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember úgy érzi, már csak a csoda segíthet. Ilyen az, amikor a gyermeke élete kerül veszélybe egy betegség miatt. A csodavárás azonban megtévesztheti az embert. Ez történt azzal a királyi tisztviselôvel, aki a János írása szerinti evangélium történetében odament Jézus Krisztushoz, hogy gyógyítsa meg a fiát. (János 4,46-54) Az Úr nagyon szigorúan megrója: “Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Pont ez hiányzott ennek a szerencsétlen embernek! A maga módján hitt abban, hogy ez a vándorprédikátor valamilyen módon a megígért messiás. Hiszen, amikor arra kéri, hogy “gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van”, azt a kifejezést használja, hogy “állítsa helyre az egészségét”. Ez a kifejezés a teremtés tökéletes rendjére utal, amely a bûn által megromlott. A gyógyulás vagy a gyógyítás azt jelenti, hogy ezt a rendet kell helyre állítani. Az Ószövetség népe pedig határozottan hitt abban, hogy el fog jönni az a Valaki, aki ezt a rendet majd megújítja.

    Jézus Krisztusnak az a kifogása az udvari fôemberrel szemben, hogy ezt a helyreállítást csak valamiféle csodaként tudja elképzelni. Nem bízik abban, mint tette a kapernaumi százados (Máté 8,5-13), hogy az Úr egyetlen szavára simán helyreáll a rend, minden látványos esemény, jel vagy csoda nélkül. Azaz távgyógyítás történik. A csodákkal és a jelekkel azért kell óvatosnak lenni, mert azok megtételére a sátán is képes. Azonban gonosz csodás tettei mindig öncélúak; látvány orientáltak. Amíg Jézus Krisztus csodái az üdvösség közvetlen munkálói és össze vannak kötve a jóhír továbbadásával. Ezért tiltja meg Jézus Kriszus annyiszor, hogy a csodáiról beszéljenek. A tanításával kapcsolatban soha nem tesz ilyen tiltást. A mai Krisztus-követôk akkor teszik helyesen, ha a csodavárás helyett Uruk üzenetének továbbadására összpontosítanak. Ennek következtében aztán  akár csodák vagy jelek is végbemehetnek.

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. június 2., Manhattan

  • La Cluj a început Congresul Echipei Europene de Cateheză

    La Cluj a început Congresul Echipei Europene de Cateheză

    La invitaţia Preasfinţiei Sale Claudiu, Episcopul eparhial de Cluj-Gherla, responsabili naţionali cu cateheza şi profesori de teologie de la universităţi renumite din Europa s-au reunit la evenimentul organizat de Episcopia Greco-Catolică de Cluj-Gherla şi de Universitatea Babeş-Bolyai (UBB) – Facultatea de Teologie Greco-Catolică, prin Decan prof. univ. dr. Cristian Barta.

    Congresul a fost deschis în Aula Magna a Universităţii Babeş-Bolyai joi, 30 mai 2024, printr-o ceremonie festivă în cadrul căreia au adresat participanţilor un cuvânt de bun venit, prof. univ. dr. Horia Poenar, prorector al UBB şi Preasfinţia Sa Claudiu, Episcopul de Cluj-Gherla, urmaţi apoi de intervenţii ale reprezentanţilor diferitelor Biserici. La lucrările Congresului internaţional, care continuă până în 3 iunie 2024, este prezent şi Preşedintele EEC, Stijn van den Bossche, profesor universitar de cateheză.

    Congresul Echipei Europene de Cateheză a fost fondat în 1950. Membrii echipei se întrunesc odată la doi ani pentru a dezbate şi a împărtăşi experienţe legate de integrarea mesajului catehetic în lumea contemporană şi a propune noi direcţii de abordare a conţinutului de cateheză în conformitate cu recomandările pontificale.

    Încă din anul 2001, Biserica Greco-Catolică este reprezentată în această echipă de conf. univ. dr. Nicoleta Marţian, Universitatea Babeş-Bolyai, Facultatea de Psihologie şi Ştiinţe ale Educaţiei, specialist în didactica religiei şi cateheză, absolventă şi a unor studii specializate de pedagogie religioasă şi cateheză la Universitatea Catolică din Louvain, şi începând din anul 2022 şi de conf. univ. dr. Sorin Marţian, Facultatea de Teologie Greco-Catolică.

    Tema Congresului, „Cateheză, Liturghie şi experienţă umană”, a fost propusă de Preasfinţia Sa Claudiu şi îmbrăţişată cu bucurie de membrii echipei. Temele conferinţelor abordează perspective istorice, ecumenice şi contemporane.

    Desfăşurarea acestui Congres la Cluj-Napoca este un eveniment deosebit, deoarece este pentru prima dată când lucrările au loc în spaţiul Europei de Est şi sunt găzduite de Biserica Greco-Catolică. Acest fapt reprezintă o oportunitate atât pentru membrii echipei, care pot descoperi bogăţia culturală şi spirituală a Bisericii Catolice dintr-un spaţiu răsăritean, cât şi pentru Biserica Greco-Catolică însăşi, prin deschiderea pe care acest congres o oferă spre experienţe catehetice concrete din colţuri diferite ale Europei.

  • A szentlélek hármas munkája

    A szentlélek hármas munkája

    Jó világosan látni, hogy a Szentlélek kitöltetése egy hármas folyamatban zajlik le a krisztusi ember életében. Elôször megkapja a “Lélek ajándékát”, ahogy arról az elsô Pünkösd történetében olvashatunk. (Cselekedetek 2,38) Ebben az ajándékban azok részesülnek, akik megtérnek, megkeresztelkednek és bûnbánatot gyakorolnak. Ezzel egyidôben megy végbe az újjászületés is, ami szintén a Szentlélek titokzatos mûve. (János 3,5) Ezután jön az, hogy akit Isten Szentlelke újjászûlt, különféle kegyelmi ajándékokat kap, amit lelki ajándékoknak neveznek, mert ezeket is a Szentháromság harmadik személye juttatja el a címzetthez. Görög nevük is elég elterjedt: kharizmák, a khárisz görög szóból származtatva, amely kegyelmet, kellemességet és jóindulatot jelent. A kegyelmi ajándékok sokféleségérôl az apostol hosszan értekezik az Elsô Korinthusi levél 12. részében, mígnem a teljes 13. részt a legnagyobb lelki ajándéknak, a szeretetnek szenteli.

    Mindenki kap valamilyen kegyelmi ajándékot, de nem kapja meg senki az összeset. Egyet biztosan megkap mindenki, a szeretetet. Tehát nem a nyelvekenszólás a legfontosabb közülük, ahogy egyes felekezetek állítják, hiszen az elsô gyülekezet 3 000 megtértje közül egyikrôl sem jegyzik fel, hogy nyelveken szólt volna. ( Cselekedetek 2,37-47) Nem mondhatja senki, hogy nem kapott semmiféle lelki ajándékot Istentôl, mert minden keresztyén kap olyan adományt, amilyen keresztyéni megbízatásának megfelelô. Ha pedig a Lélek megajándékozott valakit, annak következményei kell, hogy legyenek. Azaz gyümölcsöket kell, hogy teremjen. A Galata levél 5. részének 22-23. versei csupán kilencet sorlnak fel, de ennél számtalanszor több van, ahogy a kegyelmi ajándékok sokaságában is. Összefoglalva: a Lélek ajándéka, kegyelmi ajándékok és a Lélek gyümölcsei, ezek a legfontosabb pünkösdi következmények.

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. május 26., Manhattan

  • Sfinții Împărați Constantin și Elena – ”În hoc signo vinces”, Edictul de la Milano și descoperirile din Ierusalim

    Sfinții Împărați Constantin și Elena – ”În hoc signo vinces”, Edictul de la Milano și descoperirile din Ierusalim

    Creștinii ortodocși prăznuiesc astăzi, 21 mai, pe Sfinții Împărați Constantin și Elena.

    Sfântul Constantin a fost fiul împăratului Constantius Chlorus și al Elenei. S-a născut în 27 februarie 272, în cetatea Naissus (astăzi Niș, în Serbia), iar după moartea tatălui său ( anul 304 ), a fost proclamat împărat, funcție pentru care a intrat în conflict cu Maxențiu. Constantin a știut că oştirea sa este mai slabă și s-a rugat lui Dumnezeu, iar ca răspuns la rugăciunile lui a văzut ziua, în amiaza mare, o cruce luminoasă strălucind pe cer, pe care scria cu slove alcătuite din stele: „in hoc signo vinces”  ( prin acest semn vei învinge ).

    Noaptea, in vis, i s-a arătat Hristos care l-a îndemnat să pună semnul sfintei cruci pe toate steagurile armatei sale, fapt care l-a făcut Constantin să câștige lupta.

    Edictul de la Milano

    Împăratul Constantin a dat în anul 313 o hotărâre prin care a acordat libertate deplină creştinilor în întreg Imperiul Roman, cunoscută sub denumirea de Edictul de la Milano. Mai târziu, el a mutat capitala imperiului de la Roma la Constantinopol, și a întemeiat prima cetate creştină din istorie. Tot în timpul său s-a ţinut şi Sinodul I Ecumenic, la Niceea, în anul 325, în cadrul căruia au fost alcătuite primele articole din Crez și a fost condamnată erezia lui Arie, potrivit căreia Mântuitorul Hristos nu a fost din veșnicie, ci că Fiul a fost o ființă creată și subordonată lui Dumnezeu Tatăl.

    Descoperirile Împărătesei Elena

    Sfântul Constantin a fost îndrumat în viaţa sa de evlavia mamei sale Elena, care, mergând la Ierusalim, a descoperit locul Golgotei, al Sfântului Mormânt şi lemnul Sfintei Cruci. De asemenea, ea a participat la toate acțiunile de binefacere în folosul creștinilor persecutați, mutilati, lipsiți de posibilități și înlăturați din serviciul public. Se spune că Elena era bolta Imperiului și că este prima femeie din lume care și-a eliberat toți sclavii și a desființat de la curte suita de doamne și domnițe care trăiau în lux și intrigi.

    Un eveniment memorabil din viaţa Elenei a fost călătoria sa în Palestina şi în alte provincii din est, din perioada 327-328. Datorită descrierii acestei călătorii făcute de Eusebius în Vita Constantini (3.42-47), aceasta este văzută ca un pelerinaj. Eusebius a pus în relatarea sa accentul pe activitatea religioasă a Elenei, portretizată ca o persoană credincioasă: mama lui Constantin se roagă acolo unde ştie că picioarele lui Iisus au atins pământul, are grijă de cei săraci, face fapte de milostenie şi construieşte în zonă multe biserici. Mai presus de binefacerile sale şi implicarea în problema săracilor, Sfânta Elena este recunoscută de creştini ca cea care a descoperit Sfânta Cruce. Un templu al Afroditei a fost înălţat de către Împăratul Adrian pe dealul Golgotei, pentru a masca locul pătimirilor lui Hristos, dar Sfânta Elena a ordonat distrugerea statuii şi a îndepărtat pământul care acoperea mormântul Domnului şi cele trei cruci, una dintre ele fiind a lui Iisus şi celelalte două aparţinând tâlharilor care au fost răstigniţi cu El. Pentru a afla care este crucea pe care Fiul lui Dumnezeu a fost răstignit, acestea au fost atinse de trupul unei persoane care a murit de curând, iar în momentul atingerii de una dintre cruci, omul a înviat. Aceasta a fost dovada de netăgăduit că aceea este crucea lui Hristos.

    Preţioasa cruce a fost imediat înălţată de Sfântul Macarie şi, când oamenii au zărit-o, au strigat: „Doamne, miluieşte!“. După această descoperire, o parte din cruce a fost trimisă la Constantinopol ca binecuvântare, iar restul a rămas în Ierusalim în biserica ce a fost construită chiar de Sfânta Elena. După acest eveniment, ca mulţumire adusă Domnului pentru descoperirea crucii, mama lui Constantin a ridicat biserici la locul răstignirii şi Învierii, apoi în Bethleem, la peştera Naşterii Domnului, alta pe muntele Măslinilor, unde Mântuitorul s-a înălţat la ceruri, şi multe altele în Pământul Sfânt, Cipru şi chiar în Occident.

    La scurt timp după călătoria sa în Orient, Elena a murit în prezenţa fiului său Constantin, după cum relatează Eusebiu, în Vita Constantini. Întreruperea emiterii de monede cu Elena Augusta în primăvara anului 329 indică moartea sa la sfârşitul lui 328 sau începutul lui 329. A fost îngropată la Roma, în mausoleul de lângă biserica Sfinţilor Marcelin şi Petru de la Via Labicana. Sarcofagul care conţine rămăşiţele sale se află acum depus în muzeul din Vatican. Impăratul Constantin a murit în anul 337, la aproape zece ani de la trecerea la cele veșnice a mamei sale.

  • Pünkösdi visszacsatlakozás

    Pünkösdi visszacsatlakozás

    Az egyház sok problémája abból származik, hogy visszakívánkozik az ószövetségbe. Jobban szeretné, ha megint lennének valakik, akik helyette elvégzik a vallásos tennivalókat. Legyenek különleges emberek, akik megmondják, mit kell tenni, hírt adnak a jövendôrôl és helyettünk cselekszenek! Csak ne kelljen személyesen bekapcsolódni a szent cselekményekbe! Osztódjon csak fel a világ beavatottakra és kívûlállókra! A Szentlélek kitöltetése pont ezeket az elválasztásokat rombolta le és tette az egyházat egyetemes papsággá és szent néppé. Pünkösd ünnepe arra irányítja a figyelmünket, hogy Isten annyira közel jött hozzánk, hogy bennünk lakik. Ezt a közeledést már Fia emberré lételével elkezdte. Jézus Krisztusban megmutatta, hogyan kell Istennek tetszô, szent életet élni. Az ô áldozatával és feltámadásával pedig megvette számunkra a jogot az újrakezdésre. A Szentlélek abban segít, hogy a krisztusi programot hogyan valósítsuk meg a mindennapokban.

    Talán az is teszi félreérthetôvé a Szentlélek bennünk munkálkodását, hogy az világi értelemben nem mindig egy siker történet. Azt ugyanis csak ritkán írják meg az újságok, hogy a gyermek tiszteli a szüleit, a fiatal tisztának tartja meg magát a házasságig, a szülôk önmaguktól megvonva az élvezeteket, gyermekük keresztyén életre nevelését tartják fontosnak. Idôs korukban nem adják át magukat élvezeteknek, hanem igyekeznek hasznára lenni közösségüknek. A világ szemében nem népszerû a Szentlélek vezetése alatt élni, mert az ellenkezik a független ember eszméjének torz révületével. Éljünk tehát a Szentlélek kitöltetésének lehetôségével és kapcsolódjunk vissza a Szentháromság közösségébe azáltal, hogy krisztusi szeretet határozza meg minden percünket! Tudatosuljon bennünk Isten állandó jelenléte! Erôsítsük magunkat a szoros Isten-kapcsolatban az Ige és imádság által!

    Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. május 19., Manhattan