A keresztyénség ellenségei szívesen próbálják ellentétbe állítani Isten szeretetét és igazságosságát. Azt mondják, hogy ha Isten tökéletesen szeret, akkor nem lehet teljesen igazságos, ha pedig igazságos akar lenni, nem lehet szeretetteljes. Nincs azonban ellentmondás, ha Isten szeretetének megnyílvánulását kegyelmében keressük és találjuk meg. Isten ugyanis igazságos azokkal szemben, akiket elítél és a kárhozatra juttat, ugyanis csak bûneiknek megfelelô büntetésben részesülnek. Így akár az egész emberiség elkárhozhatna, hiszen minden ember vétkezett és méltó a büntetésre. Kivéve egy valakit, aki soha nem vétkezett; sôt, a törvénynek megfelelô tökéletes életet élt.
Mégis neki kellett meghalnia a kereszten, hogy magára vegye azoknak a büntetését, akiken az Atya meg akar könyörülni. Az ô Fiáért, az ô áldozatáért kegyelmes az Atya az üdvözülôkhöz. Jézus Krisztust súlytotta az ítélet helyettünk. Az ô áldozatát az Atya nekünk tulajdonítja és úgy tekint ránk, mintha Fia állna elôtte, aki egyszer és tökéletesen kifizetett minden bûn-adósságot, mivel ártatlanként szenvedett. Tehát senkivel szemben nem igazságtalan Isten, mert a bûnös jogosan áll az ítélet alatt, viszont kegyelmes azokkal, akiket kiválaszt magának szeretô, de ugyanakkor titokzatos döntése szerint. Ezért mondja a János 1,14. Jézus Krisztusról, hogy “telve (van) kegyelemmel és igazsággal”. Rajta múlik minden és azon, milyen kapcsolatban vagyunk a Megváltóval.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan, 2023. április 23.
