“A zsidók papokat és lévitákat küldtek ki” (János 1,19), hogy megkérdezzék Keresztelô Jánost a küldetése felôl. Ez a vizsgálódás ma is folyik az Isten embereivel szemben. Hányszor halljuk: “Elmegyek már, meghallgatom azt a papot, mirôl prédikál.” Aztán az történik, mint a magvetô példázatában (Máté 13,1-23); különbözô helyre esik az Ige-mag. Van, akihez el sem ér a vetés, mert a gonosz kikapkodja a szívébôl, és azt mondja, olyan unalmas volt, majdnem elaludtam; vagy nem megyek oda többé, mert ott csak öregek és nyomorultak vannak. Más azzal a váddal áll elô, hogy ott is csak a pénzemre ácsingóznak. A pap végig a pénzrôl beszélt. Az ilyen nem is veszi észre, hogy saját magában leplezi le, hogy min jár állandóan az esze. Megint mások örömmel fogadják, amiben részesülnek, de amikor újra el kellene jönni, akkor mindig közbejön valami: fáradtság, hétvégi nagytakarítás, szórakozás, programok… Sajnos, manapság már üldöztetéssel is számolhat, aki Krisztus követôjévé lesz.
Korunkban a keresztyénség ismét a legüldözöttebb vallásá lett, mint volt az elsô századokban. Végül pedig mégis vannak, akiknél megfogan a vetés és terem: “egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit”. (Máté 13,23) Az ilyenek megmaradnak az egyházban; hûséges tagjaivá válnak a gyülekezetnek, maguk is magvetôkké lesznek a családban, a munkahelyen, barátaik körében és a világban. Miközben tékozolva szórják a magot, meggazdagodnak. Talán nem mindig anyagiakban, de aranynál és ezüstnél drágábbra tesznek szert; dicsôséges koronát örökölnek a mennyben. Az életük áldássá lesz mindazok számára, akikkel kapcsolatba kerülnek. Mindez azzal indult, hogy részesei voltak egy olyan vizsgálódásnak, ami talán sok kérdéssel és kétellyel kezdôdött, de feleletekkel és megoldásokkal folytatódott.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan, 2023. április 30.
