Keresztelô János számára olyan kérdéseket tett fel egy vizsgáló bizottság, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk valamiképpen. (János 1,19-23) Itt a mindenkori ember önazonosságáról van szó. Arról, hogy ki vagyok valójában? Hányan küzdöttek vagy küzdenek ma is messiás-komplexussal! Azt gondolván magukról, hogy világmegváltók és a föld sem forogna helyes irányba, ha ôk nem léteznének. Az összes diktátor ilyen igénnyel lép fel, de ez a fajta hamis önértékelés kicsiny formákban is megnyílvánul, amikor azt hiszi magáról valaki, hogy nélküle nem mûködne jól egy vállalat, éhenhalna a családja, tönkremenne a gyülekezet… Ha ô nem volna.

Ezzel szemben a világot többé nem kell megváltani, mert Isten küldött Megváltót. Ôt kell igazi Szabadítóként elfogadni! – Aztán nagyon sokan gondolják magukat prófétának, amikor megjósolják annak a gonosz másiknak a vesztét. “Majd Isten megfizet neki!” – gondolják vagy ki is mondják. Van ítéletes prófécia, de az soha nem személyes indulatból fakad, hanem isteni megbízásból. A hamis prófétáknak ezt kell figyelmebe vennie! – Az álprófétai komplexus után pedig legyen szó a magát kívételesnek tekintô ember komplexusáról! Ismét az a probléma, hogy vannak ugyan különleges egyéniségek; sôt, minden ember tekinthetô különlegesnek, mert mindnyájan egyediek vagyunk. Azonban különlegességünk nem válhat öncéllá. Ha valamilyen kiemelkedô tulajdonsággal rendelekezünk, az nem azért van, hogy annak fényében sütkérezzünk és sok-sok babért bezsebeljünk! Minden képességünk, tudásunk és vagyonunk azért adatott, hogy vele elsôsorban Istent dicsôítsük és az embertársainkat szolgáljuk. Csak ezen módon találhatjuk meg valódi identitásunkat.

Drótos Árpád, református lelkipásztor, Manhattan, 2023. május 14.